Hétfőnként siettem haza a suliból – még általános iskolába jártam -, mert kettőkor kezdődött a kívánságműsor és nem csak elejétől végéig adták le a kért zenéket, de volt pár pillanat szünet a magnósok kedvéért. Abban az időben klipeket csak a Zenebutikban láttam, annak is a “könnyű” blokkjában, viszont minden hétfőn ott ültem a konyhaasztalnál, bal oldalamon a Videoton egy kazettás magnó és úgy csináltam, mintha tanulnék. Közben, persze, zenékre vadásztam. Egyszer igencsak felbátorodtam és küldtem egy levelezőlapot a szerkesztőségbe, nagyjából ezzel a szöveggel: ” Tisztelt Szerkesztőség! Nem tudom pontosan sem az előadót, sem a szám címét, de a klip úgy kezdődik, hogy egy magas torony tetején, egy ovális lakásban egy férfinak szerelmi bánata van. Ezt a számot szeretném felvenni, ha nincs meg, akkor Michael Jacksontól a Badot kérném.” Utóbbira azért esett a választás, mert az előadót és a szám címét is tudtam. Arra már nem emlékszem pontosan, hogyan is értesítettek arról, hogy teljesítik a kívánságom, de tudom, hogy az egyik osztálytársam – aki ráadásul akkor nekem nagyon tetszett – szólt, hogy benne leszek a kívánságműsorban. Mai napig nem tudom, hogy annak a bizonyos számnak ki az előadója és mi a szám címe. (Aki megmondja, minimum egy moksha-táskát kap.) Azonban arra emlékszem, hogy abban az időben mi volt a másik nagy kedvencem: Spandau Ballet – Gold Azt pedig egyáltalán nem gondoltam, hogy a Spandau Ballet még ma is működő zenekar.
